"Inkább legyek szegény, egy könyvekkel teli kunyhóban, mint egy olyan király, akiből hiányzik az olvasás szenvedélye!"

-Thomas Babington Maculay-







Összes oldalmegjelenítés

2012. december 17., hétfő

JEAN - PIERRE MONTCASSEN ~ A FÁRAÓ LÁNYA


A számomra legújabb Cselenyák Imre könyv amit megvettem, elolvastam. Tetszett. Nem túl hosszú történet, viszont annál tartalmasabb. Ez a harmadik könyv, amit eme írótól olvastam el, mind más, mind más korba, helyre vitt el gondolatban, és nekem mindegyik tetszett. Igen -ez azt jelenti kíváncsi vagyok a többire is! 
Ez egy olyan történet amibe szívesen éli bele magát az olvasó, jóleső érzés elképzelni 'mi lenne ha...' Szerelmi része is van a történetnek -hiszen nélküle nem történet egy történet - de olyan pont nekem valósan írta meg az író, hiszen nem a csöpögős, nyálzós, előre tudott dolog van benne, hanem visszafogottan, még is mélyre hatóan fordulatos. Ez is egy olyan könyv, ez is egy olyan történet, ami kiváltja az emberből a de olvasnék folytatást is.... <=ez a réz az írónak szól, ha netán erre járna :)

Több kedvenc részem is lett benne... Idézem ezeket:

A fáraó szava a lányához: "Amit óhajtasz, csak látszatra egyszerű, valójában mindennél nehezebb, Itauré, már-már elérhetetlen. Mert el lehet terelni folyót, meg lehet hódítani földeket, országokat, le lehet győzni a legvadabb bikát, de tiszta lélekkel, tiszta társra lelni a legnehezebb ezen a világon!"

A mesemondó hatása Itauréra: "Egy ember tehát akkor is lehet boldog, ha semmilye sincs, és látszólag semmi oka a boldogságra. Érezte mindig, de most először tudatosult benne: a boldogsághoz nem kell se rang, s vagyon, se kényelem, a boldogsághoz egy valami fontos, a tartósan jó közérzet. És tartósan jó közérzete lehet bárkinek!"

Most pedig pár sor a történetről, hogy rávegyelek az elolvasására:
A főszereplő Itauré, egy thébai kislány, aki látnoki képességgel bír. Szegény sorsban nevelkedik, mégnem egyszer csak ki nem derül róla, hogy az apja nem más mint az isteni Arany Hór, Szeszósztrisz fáraó. Apa és lánya találkozása nem mentes konfliktustól, eltávolodnak egymástól, de a látnoki képesség megváltoztat mindent. Itauré két évre kolostorba megy, hogy megtanítsák neki az etikát, és utána megnyílik előtte a palota kapuja... Kalandok, csalódások, szerelem vár rá, és egy mesébe illő életbe csöppen, de egy nem változik... mindig önmaga marad... fordulatos a történet vége, és egy igazi kedves történet, ami nem mellesleg tanulságos is!

Remélem kedvet kaptál hozzá!
Jó szórakozást!


  

2012. november 18., vasárnap

JEAN - PIERRE MONTCASSEN - TAJGETOSZ KEGYELTJE


Úgy egy hete vásárolt könyv. Mivel az írótól már van egy könyvem, és mert az tetszett, gondoltam jöhet a következő. Szintén történelmi regény. Több könyve közül, ezt választottam a fülszöveg alapján több is tetszett, de ez lett a választott... a többit majd sorban :) 
Nekem nagyon tetszett ez a történet! Tetszett a stílus, a kor bemutatása, és a történet is.

Fülszöveg:

"Az ókori Görögországba teszünk időutazást. A klasszikus, a világ legmegrázóbb  időszakában a perzsa-görög háború éveiben találjuk magunkat. Alkmeon, a regény főhőse, miután túléli születését, otthont talál idegen égbolt alatt, legyőzi csenevész testét, beleveti magát a plataiai csatába, mely a két földrész között lezajlott legnagyobb szabású viadal volt. Hogyan leli meg az elveszettnek hitt szerelmét a "kis hoplita", hogyan veszi ki a részét a nagy háborúból? Istenek, bájos pillanatok, férfias küzdelmek, lelket gyönyörködtető érzelmi hullámzások teszik szívbemarkolóvá, és diadalmassá ezt a páratlan elbeszélést."

Nos... érzelmileg nem hullámoztam, de aranyos volt a szerelmi része is, és ami nekem a legjobb volt benne, hogy nem ez teszi ki a történetet. Szóval aki olyan mint én, hogy messze sem rajong a szerelmi történetekért, így ez a könyv éppen neki való. Sokkal jobban tetszik a "kis hoplita" küzdelme, mint a háborúban, mint az életeben...

Az író:

~Cselenyák Imre~ 
Jean-Pierre Montcassen 

JEAN - PIERRE MONTCASSEN ~ A MAGYAROK NYILAITÓL...


Tavalyi nyaralás alkalmával amikor Csurgón jártunk találtam rá eme könyvre. Történelmi regény, és egyértelműen azért figyeltem fel rá, mert a magyarságról szól...
Már a nyaralás alatt elkezdtem olvasni, és nagyon megfogott rögtön az elején. Az író tökéletesen tárja az olvasó elé, a kor jellemzését... mint ruházatról, mint az emberekről, mint a nyelvről, hitről, életről... szóval tényleg gondolatban nagyot ugrunk az időben...

Kedvenc idézetem a könyvből:

"Ezek a magyeriek semmilyen hitbeli kérdésből nem csinálnak halálosan komoly ügyet. Ők hisznek, amiben hisznek, de megtűrik maguk között a bálványimádót, a muzulmánt, a keresztényt. Most okosan gondolj bele, nem nekik van igazuk?"

Fülszöveg:

"Európa valaha rettegte a magyarokat...
... A honfoglalás után 20 évvel, a kalandozások korában járunk. Egy bajor lovászlegényt a véletlen Magyarországra vezérli, az ő szemén keresztül tárul föl a kárpát-medencében élő nép élete. Gottwald magyarrá válik, megtanulja a kardforgatást, az íjazást, megismeri a Nyék törzs mindennapi életét, hitvilágát. Csenge személyén keresztül pedig a szerelem forrásából is kortyol.

918 tavaszán magyar had indul Bajorföldre, hogy szembeszálljon a nagyra törő Konráddal. A seregben ott találjuk Gottwaldot, aki mint magyar vitéz, harcolni megy a saját vérei ellen!"

Író:

Jean -Pierre Montcassen   ~Cselenyák Imre~

2012. július 15., vasárnap

Kendare Blake - Vérbe öltözött Anna


Siralmas napokat tudhatok magam mögött, és egy ilyen napon rádió hallgatással tereltem el a figyelmem a bajaimról. Ott hallottam eme könyvről. Többször is reklámozták, én pedig egy cetlire jegyeztem fel : "Vérbe öltözött Anna"... Aztán csak kerülgettem a cetlit az asztalomon, mikor aztán rákerestem a neten, mégis  milyen... Borzalmas napjaim után úgy döntöttem megérdemlek ennyi vigaszt, és megrendeltem... 2 nap múlva már a futár mosolyogva adta át nekem a kis csomagot, én pedig a sok nehézség ellenére végre mosolyogva fogtam a kezembe a könyvet....
Nyitott próbálok lenni minden műfajra, és ez az első Fantasy kategóriába sorolható olvasmányom! Az első, és kedvenc is lett! 2 nap alatt olvastam ki a könyvet! 
A könyv keménytáblás, mint a képen látható magával ragadó grafika az elején, és a bordó betűk, amivel nyomtatták a lapokat... nos... egyszerűen éppen azt a misztikus érzést adja, mint ami maga a történet is... Egyszerűen nem lehet letenni a könyvet, elejétől a végéig izgalmas, fordulatos, teljesen beleéli magát az ember... 

Na, de a történet:

Theseus Cassio Lowood (Cas) még csak 17 éves, de már huszonkét szellemet tudhat a háta mögött... Apja hivatását folytatja már 3 éve, azaz gyilkos kísérteteket száműzzön, a család ősi fegyverével, az athaméval. 
Barátjától kapja az információt miszerint Thunder Bay városban gyilkoló Vérbe öltözött Annával kell végeznie! De Anna egy egészen más kísértet, mint akikkel eddig dolga akadt.....
Kettejük közt kezdődő harc szerelembe fordul... 

Cas új barátokra tesz szert a suliban. Carmel a suli legszebb csaja, de koránt sem egy buta szőke liba, ő csatlakozik Cas-hez, és támogatja terveiben. Másik barátja Thomas, aki idiótának van feltüntetve, de koránt sem az, gondolatolvasó, és legfőbb segítsége lesz Cas-nek. Cas anyja (aki nem mellesleg boszorkány), és Thomas nagyapja is nagy segítsége lesz a fiúnak.

Az egyetlen amit sajnáltam, hogy vége lett a történetnek... még simán olvasnám tovább, még több kalandról, szellem űzésről.... 
Tetszett, hogy végig izgalomban tartott a történet, nem volt lassulás, és unalmas rész... Nem akarok kiemelni részeket, hogy mi tetszett a legjobban, mert így volt tökéletes az egész!
Tetszett Tybalt,  a fekete macska neve volt ez, aki Cas anyjáé volt :)

Tessék elolvasni!!!! Fantasztikus olvasmány!!!!!

2012. július 13., péntek

Jeffrey Eugenides - Öngyilkos szüzek


Könyvtárból választott könyv. Ilyen gyorsan még nem hoztam ki egy könyvet sem! Tombolt a kánikula könyvtáron kívül, és belül... így a hőség miatt nem volt kedvem órákig válogatni a könyvek közt, egész egyszerűen erre ránéztem, lekaptam a polcról, és kihoztam... jól tettem!
Érdekes olvasmány, bár én kissé elnyújtottnak éreztem. Vártam egy óriási "Bumm"-ot a végére, de nem volt, és valahogy baj sem volt, hogy elmaradt, mert mégis csak öngyilkosságról szól... és furcsa életekről, életről, felfogásról....

Íme a fülszöveg:

"Öt lánytestvér, öt rejtélyes, megmagyarázhatatlan öngyilkosság. Pedig a lányok szépek voltak, és még annyi minden állt előttük. Miért pazarolták el feleslegesen az életüket? Miért választották az élet helyett a halált? Mi volt az igazi ok? Korszellem? Predesztináció? A szigorú szülők, akik mindenben a fertőzést látva az egészségeset is elpusztították? A szerző feszült légkörű regényében a lélek sötét zugai tárulnak az olvasó elé, elfojtott vágyak, eltorzult emberi viszonyok, melyek tragédiát szülnek. A 70-es évek amerikai kisvárosában játszódó történet egyszerre hátborzongató, kísérteties, humoros, lebilincselő és összességében mélyen emberi."

Én a "mélyen emberi" jelzőt emelném ki! Úgy mint minden könyvnél voltak olyan részek, amit kihagytam volna, és volt olyan ami érdekes volt... kihagytam volna Lux perverz szexualitását amit a tetőn folytatott, mert nem illet eme történetbe... tán megemlítettem volna, de nem részletesen... undorító volt ahogy az író meséli a vizifátyolkák szétdurranását... megnéztem neten mik is durranhattak... pfúúúj....
Viszont végig tetszett, ahogy figyelték a lányokat, és átélni, megérteni próbálták az életüket... Tetszett, ahogy bemutatták őket, a környezetüket, a házukat, a lelküket... valahogy értékeltem, hogy a haláluk nem volt részletesen elénk tárva, megtudtuk amit tudnunk kellett, de haláltusát nem... 
Jól megcsavart volt a temetős rész, hogy sztrájk volt, meg nem egy helyre temették el őket... nahh ilyenre nem számítottam volna...

Tetszett, ahogy arról olvastam, hogy a bulira miképpen készültek, hogy érezték magukat, hogyan voltak akkor igazi tinédzserek.... úgy ahogy a 70-es években minden történt... Így nem csak egy történet olvastam, hanem kicsit arról a korról is képet kaptam...

Összességében jó volt... nem bánom, hogy időt szántam eme könyvre!!!

2012. január 22., vasárnap

A. R. R. R. Roberts -Don Brine néven- A Va Dinci-kód avagy a hal fincsi volt



                                                            2005-ös, paródia 172 oldalon.

Igazi szomorú estékre való könyv, olyan amit mosolyogva olvas az ember. Végig poénkodik benne az író, megjegyzéseket fűz a leírtakhoz. A történet alapja természetesen a Da Vinci-Kód, de ha választani lehet akkor inkább ez, mert ez még mulatságos is :)

A szereplők a történetben egy furfangos hölgy, nem maradhatott ki belőle egy vicces alak sem, a katolikus egyház, egy halott kutató, a rendőség...és a főszerepet én a tonhalnak adnám :)

Sokat olvastam már a Szent Grálról is,  ebben a történetben egy újabb verziót ismertem meg, és kétség kívűl ez volt az egyik legszórakoztatóbb. Nos, aki olyan mint én, vagyis vallástalan, annak remek szórakozást nyújt eme alkotás.