GRAHAM GREENE - HATALOM ÉS DICSŐSÉG

Könyvtárból kölcsönzött könyv. Most végeztem vele. Mivel az írótól elolvastam már a Számkivetett című könyvet úgy gondoltam megpróbálkozom még egy művével. Találomra vettem éppen ezt le a polcról, voltak más művei is, valahogy eme történet rövid ismertetője fogott meg...

Valahogy mostanában papokról, és szentekről, és egyházakról szóló könyvek "találnak" meg...

Ez a könyv 1940-ben jelent meg, és az író második leghíresebb regénye. Ez hozta meg az író számára a világsikert. 1947-ben filmet készítettek belőle. A halálosan beteg Babits figyelt fel rá, és ajánlotta fordításra.

A történet a 20-30 évek Mexico-jában zajlik.

A Zapata-féle forradalom után a polgári büntetés egyedüli módja a halál volt. Pap és gyilkos ellen egyaránt kíméletlen hajtóvadászat indult. Greene parabolájából kibontakozik a katonai diktatúrát kiszolgáló, a köztársaság árulóit megszállottan üldöző hadnagy vagy a vérdíjra szomjas "Júdás" története. A gőgös, kapzsi pap számkivetetté kell váljon, hogy a bűn labirintusában feltárulhasson hitének mélysége, s szánalmat, szeretetet érezve megtalálja hivatástudatát. Az üldözött megtisztuláshoz vezető útjának végén megkapja az isteni kegyelmet vértanúvá nemesedik. Greene itt kétpólusú ugyanakkor részletes képet fest. Két hatalom: az ateizmus és kereszténység, az égi és földi, a Jó és Gonosz erői feszülnek egymásnak. Az ellenfelek számára a gyermekekbe vetett hit mutatja meg a szeretet felé vezető utat.

Érdekes történet, és furcsa érzést kelt az emberben ahogy olvas arról miképpen próbálják az egyházat megszüntetni, és a papokat vagy kivégzik, vagy eretnekségre ítélik.

"Bolondok vagytok ha azt még mindig hiszitek, amit ezek mesélnek nektek. Nekik csak a pénz a fontos. Mit tett eddig Isten érettetek? Jóllakatott valaha? Kaptak eleget enni a gyermekeitek? Evés helyett a Mennyországról beszélnek nektek. Azt mondják minden jó lesz a halálotok után. Én viszont azt mondom, akkor lesz csak jó minden, ha ők meghalnak. S ebben segítenetek kell nekem!" -ezt a hadnagy mondta a falu népének, akik rejtegették a papot. Pénzt ajánlottak fel ezeknek a nagyon szegény embereknek, hogy adják ki a papot, de nem árulták el. Hittek Istenben...de 'Júdás' mindig akad...

"Az volt a legfurcsább ezekben az időkben, hogy sehol sem harangoztak - évek óta nem hallott harangszót. E hang eltűnt a templomokkal együtt, s csak a szürke hajnal, vagy a hirtelen leszálló éjszaka mérte az idő múlását!" - itt más az áruló követte a papot, és tudta a pap kivel van dolga, sikerült elmenekülni előle...de a félvér áruló rátalált...és elárulta...

Érdekes olvasmány volt...