SARAH PINBOROUGH ~ 13 PERC

 

Egy szintén könyvtári könyv , amit nemrégen olvastam el. Egy nappal azután hogy elolvastam még hatása alatt voltam, de volt bennem hiányérzet is. Ez egy tini korosztályról szóló történet, ezért voltak fenntartásaim, hogy vajon ezt végig fogom-e olvasni, de megtettem. Egyébként egy pszichológiai thriller. Amiért a könyvtári polcról levettem az a borítója nyújtotta érzés, hogy "aztaa, de sokatmondó". A könyvet Stephen King is véleményezte "Megrendítő, magával ragadó történet. Nem tudtam letenni." -mondotta ezt a mester, és ha ő így gondolja akkor én is elolvasom.

Na de akkor jöjjön a sztori avagy kedvcsináló, és majdan vélemény:

Főhősünk Natasha 13 percig halott volt. Na de hogy került a jeges vízben, és mi történt vele? Erről szólt ez a csavaros történet. Natasha, vagy ahogy a könyvben szólítják Tasha, a suli népszerű lánya, két barátnőjével Jenny-vel, és Hayley-vel. Ők hárman a Barbiek. 16 évesek, és már van minden is: cigi, drog, szex. A történetben felbukkan Rebecca, akit csak Becca-nak szólítanak. Ő volt Tasha régi barátnője, mivel teljesen más habitusú, ő az aki ki van utálva... Mégis Tasha módszeresen visszatalál Becca-hoz, majd egy csavaros történetben kiderül mi is történt azon a bizonyos napon... A történet több szemszögből is olvasható. Sms, újságcikk, nyomozó, vagy éppen a pszichológus oldaláról tudhatunk meg többet. Bőven van benne bonyodalom, féltékenykedés, öribarinők, piszkálódás, szerelmi bánat.

Véleményem szerint nem volt rossz könyv. Kicsit meglepődtem, amikor a könyv felénél jártam, és megtudtuk, hogyan került a lány a vízbe, mi történt vele, és arra gondoltam, most akkor miről fog szólni a másik fele a történetnek. Ekkor jöttek a csavarok, és sztori kezdett igazán izgalmassá válni. Amitől hiányérzet maradt bennem, az nem más, mint hogy a végét egy kicsit tovább olvastam volna még. Mondjuk még egy fejezetet adni a sztorinak, vagy egy epilógusban lezárni. Ennek hiánya miatt azt hittem hiányzik pár utolsó lap a könyvből, ellenőriztem, hogy kitépődött, éppen a vége??? De nem. Egyszerűen csak vége lett, hagyva az olvasóban egy csomó kérdést. A befejezés misztikus vonala bővel belefért, de hogy kérdések maradtak, nekem így összecsapottnak hatott.  

EMMA DONOGHUE ~ A ROKON

 

Könyvtárból kölcsönöztem ki ezt a könyvet. Nagy izgalommal vetettem bele magam a történetbe, nagyon tetszett a fülszöveg adta kedvcsináló leírás. A könyv borítója is szép szerintem. Idénre megfogadtam, hogy nem csak vérben úszó könyveket fogok elolvasni hanem nyitott leszek más-más történetekre is. Találtam már pár izgalmas könyvet, jól esik mást is olvasni. Januárban azt is megfogadtam, hogy számolni fogom az elolvasott könyveket, hogy vajon mennyi olvasmány adott élményt ebben az évben. 6 könyvnél tartok jelenleg egyébként. Nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, de sokszor időhiányban szenvedek, szóval ennek az eredménynek is örülök.

Na de a könyvről egy általam nyújtott kedvcsináló, majd vélemény.: 

A történet főszereplője egy nyugdíjas kémia professzor, a 79 éves Noah, aki gyámja lesz a nővére unokájának a tizenegy éves Michael-nek. A fiú apja meghalt, az anyja börtönbe került. Főhősünk Noah nincs elragadtatva attól hogy ő tűnik az egyetlen rokonnak, aki szárnyai alá vehetné a fiút, mert éppen nagy utazásra készül Nizzába. Ezért magával viszi Michaelt. Ezen utazás alatt ismerik meg egymást, és kezdenek el együtt nyomozni Noah édesanyja után. Néhány megörökölt fotó miatt felmerül, hogy Noha anyja besúgó volt a náci megszállás alatt. Kettejük utazási, ismerkedési, nyomozói kalandja ad élményt az olvasónak.

Magánvélemény: A könyvet nagyon vártam, hogy olvashassam, mert izgalmasnak tűnt nekem. Érdekelt hogy csiszolódnak össze. Végül nem kaptam meg azt a nagy élménycunamit, amit vártam. Nekem nem jött meg az a várt öröm, hogy összeszoknak. Bennem inkább volt "nincs más választásuk" érzés. Michael -mint a mai gyerekek túlnyomó többsége- iszonyat csúnyán beszélt, és osztotta a közösségi médiába az ocsmányságot. A napló, amit kértek hogy vezessen, se tetszett, hogy úgy csinálta ahogy... Inkább tűnt pszichés esetnek, mint összetört fiúnak. Nekem a könyvből megismert fiú karakter eltúlzottnak hatott. A nyomozás a világháborús emlékek felkutatása izgalmas része volt a könyvnek, de azt meg kevésnek találtam.  Egy vontatott, lassú olvasmány volt. Vagy csak rám nem úgy hatott ahogy az író szerette volna, de amolyan egyszer olvashatónak elment. Jobban szeretem, amikor olyan csavarok vannak egy-egy történetben, hogy egyszer csak hangosan megjegyzem "aztaa"...

Annak ajánlom eme olvasmányt, aki jobban szereti az ilyen túlzott izgalomtól mentes, lassú olvasmányt. Mégis kellemes gondolatban Nizzába utazni, és eljátszani a gondolattal mi hogyan csinálnánk...