Könyvtárból kölcsönöztem ki ezt a könyvet. Nagy izgalommal vetettem bele magam a történetbe, nagyon tetszett a fülszöveg adta kedvcsináló leírás. A könyv borítója is szép szerintem. Idénre megfogadtam, hogy nem csak vérben úszó könyveket fogok elolvasni hanem nyitott leszek más-más történetekre is. Találtam már pár izgalmas könyvet, jól esik mást is olvasni. Januárban azt is megfogadtam, hogy számolni fogom az elolvasott könyveket, hogy vajon mennyi olvasmány adott élményt ebben az évben. 6 könyvnél tartok jelenleg egyébként. Nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, de sokszor időhiányban szenvedek, szóval ennek az eredménynek is örülök.
Na de a könyvről egy általam nyújtott kedvcsináló, majd vélemény.:
A történet főszereplője egy nyugdíjas kémia professzor, a 79 éves Noah, aki gyámja lesz a nővére unokájának a tizenegy éves Michael-nek. A fiú apja meghalt, az anyja börtönbe került. Főhősünk Noah nincs elragadtatva attól hogy ő tűnik az egyetlen rokonnak, aki szárnyai alá vehetné a fiút, mert éppen nagy utazásra készül Nizzába. Ezért magával viszi Michaelt. Ezen utazás alatt ismerik meg egymást, és kezdenek el együtt nyomozni Noah édesanyja után. Néhány megörökölt fotó miatt felmerül, hogy Noha anyja besúgó volt a náci megszállás alatt. Kettejük utazási, ismerkedési, nyomozói kalandja ad élményt az olvasónak.
Magánvélemény: A könyvet nagyon vártam, hogy olvashassam, mert izgalmasnak tűnt nekem. Érdekelt hogy csiszolódnak össze. Végül nem kaptam meg azt a nagy élménycunamit, amit vártam. Nekem nem jött meg az a várt öröm, hogy összeszoknak. Bennem inkább volt "nincs más választásuk" érzés. Michael -mint a mai gyerekek túlnyomó többsége- iszonyat csúnyán beszélt, és osztotta a közösségi médiába az ocsmányságot. A napló, amit kértek hogy vezessen, se tetszett, hogy úgy csinálta ahogy... Inkább tűnt pszichés esetnek, mint összetört fiúnak. Nekem a könyvből megismert fiú karakter eltúlzottnak hatott. A nyomozás a világháborús emlékek felkutatása izgalmas része volt a könyvnek, de azt meg kevésnek találtam. Egy vontatott, lassú olvasmány volt. Vagy csak rám nem úgy hatott ahogy az író szerette volna, de amolyan egyszer olvashatónak elment. Jobban szeretem, amikor olyan csavarok vannak egy-egy történetben, hogy egyszer csak hangosan megjegyzem "aztaa"...
Annak ajánlom eme olvasmányt, aki jobban szereti az ilyen túlzott izgalomtól mentes, lassú olvasmányt. Mégis kellemes gondolatban Nizzába utazni, és eljátszani a gondolattal mi hogyan csinálnánk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése