A mostani hosszúhétvégére úgy tekintettem mint egy nagy lehetőségre pihenésre, olvasására. Sajnos az élet ennyire nem egyszerű, nem tehettem meg, hogy naphosszat heverésszek, és egy könyvvel lazuljak, de annyi idő mégis akadt kedvenc tevékenységemre, hogy a könyvtárból kölcsönzött Stina Jackson könyvet elolvassam. Random választottam, semmit nem tudtam az íróról, nem láttam, és nem informálódtam semmit, csak levettem a polcról, elolvastam a fülszöveget, és úgy döntöttem, ezt hozom haza. Mindig félek hogy a rendelkezésemre álló 3 hét kevés lesz, de inkább a kikölcsönzött könyv mennyisége kevés. Következőre kettő könyvet fogok választani. Pláne, ha így lekötik a figyelmemet mint ez az olvasmány. Na de mielőtt belevágok az élményembe, megosztom veletek a fülszöveget, hogy ne kelljen már külön rákeresnetek!
Fülszöveg:
"Szörnyek nincsenek, csak emberek! Egy távoli magába zárt, svéd falu. Hó, végtelenbe vesző utak, sötétségbe dermedt erdők, feneketlen kút - ez Ödesmark. A település lakó közt nem egy bizarr, torz figura akad, ám egyvalami közös mindannyiukban: a gyűlölet Vidar iránt, aki mások szerencsétlenségét kihasználva tetemes vagyont halmozott fel, amelyet a pletykák szerint a házában rejteget. Az öreg, a lányával Livvel, és az unokájával él egy fedél alatt, akiket rövid pórázon tart, és megnyomorítja az életüket. Jóllehet Vidar szívós vénember, felette is eljárt az idő, így aztán könnyű préda lehetősége sokak fantáziáját megmozgatja.
Amikor Vidart meggyilkolják szinte lehetetlen kideríteni ki tette. Az erdő elleplezi a zajokat, a hó elnyomja a sikolyokat, a kút elfedi a titkot, a házak elrejtik a bűnösöket, a falu pedig hallgat...."
A fejembe vésődött az alábbi mondat: "Szörnyek nincsenek, csak emberek!" Akkora igazság van benne... A történet sötét, és depresszív, nyomott hangulatú. Mégis kíváncsian vártam mi lesz, mi fog történni, milyen fordulatok lesznek. Végig érdekelt, nem untatott, olyan letehetetlen olvasmány volt.
Inkább lélektani olvasmány, és nem krimi. Történik egy gyilkosság, de csak az utolsó oldalakon derül ki követte el. Ugrálunk múltban, jelenben, a végére eggyé ér a történet. Egy olyan eldugott település életet mutatja meg, ahol egyszerűen élnek az emberek. Már-már szegénységben. A küzdelmüket, a csalódottságukat, a kapzsiságukat, a szabadság vágyat mutatják meg nekünk.
A könyv 2022-re datálható. Nem sorozat. Az írónőnek 2019-ben jelent meg Ezüstút címmel az első munkája. Érdekes, hogy az a könyv a Libriben a kezemben volt, amikor legutolsó alkalommal ott vásároltam. De aztán mást vettem meg helyette. Most pedig tök véletlenül a könyvtárból ezt kölcsönöztem ki. Csak most amikor rákerestem az Ezüstútra szembesültem vele, hogy bakker, és a kezemben volt....
Véletlenek pedig nincsenek!
Olvasásra ajánlott könyv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése