Szintén könyvtárból kölcsönöztem eme könyvet. Beleolvastam, és nagyon tetszett az a szarkasztikus szövegelés benne.
Könnyen olvasható, nem túl hosszú történet.
Egy 15 éves tinilány önéletrajzi ihletésű története. Párizs legrosszabb negyedében él, több oda emigrált család között. Tipikus kamaszos vélemény nyilvánítás, az 'én úgy is minden jobban tudok' dolog vicces elbeszélése.
A fülszövegből:
"Doria 15 éves. Egy betonkocka toronyház ötödik emeletén él, Párizs egyik rosszhírű negyedében. Apja a "vén szakállas" egy reggelen taxiba ült, és faképnél hagyta a családját. Visszament Marokkóba, hogy feleségül vegyen egy termékenyebb, fiatalabb nőt. Mert fiút akart.
....
Doria egyedül marad írástudatlan anyjával, aki a negyed egyik lepukkant szállodájában takarít éhbérért. A nyílt eszű, és érző szívű kislánynak nagy lelkierőre van szüksége, hogy helyt álljon a mindennapokban. Az élet mégis szép..."
Szép, mert minden dolog mögött meglátja a szépet, szerelembe is esik, bár nem sok barátja van az anyján, és a pszichológusán kívül. Eredeti, és őszinte véleménye van mindenről, megfigyel mindent a legapróbb részletekig. Büszkeséggel tölti el amikor az anyja egy tanfolyam segítségével megtanul írni, és olvasni. Tini, de sok mindent megélt lány története a felnőtté válásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése