Könyvtárban találtam e könyvet. Olyannyira megfogott első beleolvasásra, hogy a könyvtárban leültem abba a kényelmes fotelbe, és már ott elkezdtem olvasni a könyvet.
Az írónő egy másik könyve is ott volt e mellett, méghozzá a Csokoládé című. Mivel láttam már filmben - bár tisztában vagyok azzal, hogy a könyv mindig sokkal jobb, mint egy film - mégis inkább ezt a számomra ismeretlen Aludj kislány című művére esett a választásom.
Két nap alatt olvastam ki eme könyvet, ami 420 oldalból áll, de mentségére szolgáljon nagybetűs nyomtatás :)
A fülszöveg:
"Henry Chester a vagyonos, de nem különösebben tehetséges festő szüntelenül keresi a megfelelő modellt, mígnem egy nap megakad a szeme egy kilencéves kislányon, Effie-n. Éveken át csak őt festi, majd tizenhét éves korában elveszi feleségül. A lány számára Chester minden szempontból csalódás, így hamar elhidegülnek. Effie szeretőre lel egy Mose Harper nevű szélhámos-szerencselovagban, és megismerkedik a sötét bűbáj mesternőjével Fanny Millerrel, aki évek óta üldöz egy gyilkost... Bosszú, és intrika, zsarolás, és szellemidézés szövődik mesévé ebben a rémregények hangulatát idéző Harris-könyvben!"
Ami, nekem tetszett benne:
Nos, először is az tetszett, hogy az egészet úgy írták meg, mintha a szereplők Nekem mesélnék a történetet, és nekem magyarázkodnának tettük, tetteik, avagy gondolataik miatt. Igazából letehetetlen, folyton érdekli az embert most akkor hogyan tovább, mi is volt. Kivesézi az erotika fogalmát, mégsem sérti vele az erkölcsi normákat, igényesen megírt történet. Boszorkányság, pedofília, gyilkosság, szerelem, naivitás, szellemek... ebben a történetben minden benne van.
Ajánlom minden olyan olvasónak, akiket vonz ez a képzelt világ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése