"Snéringer Janka kivételes lány, aki egy nehéz korszakban, az ötvenes évek Magyarországán próbál boldogulni és boldogan élni. Friss jogi diplomájával a zsebében tér haza szülőfalujába, de rendszeridegenként nem kap végzettségének megfelelő állást. Ám az öntudatos - és feltűnően csinos - lány nem keseredik el. A munkában való kiteljesedésen túl meg akarja találni a szerelmet, ugyanakkor függetlenséget szeretne, önállóságot és szabadságot - ezek a vágyak 1957-ben egy nő számára szinte elérhetetlennek tűnnek. Janka azonban maga mögött hagyja a múltat, és egy szál bőrönddel felszáll a vonatra: azt reméli, Budapesten vár rá az a jövő, amit élni akar. A történelem viharai, a társadalmi korlátok és áthághatatlannak hitt férfi-nő szerepek között kiteljesedhet-e egy határozott, önmaga elképzeléseihez ragaszkodó nő?
A kiváló elbeszélő képességgel rendelkező Hipp Katalin bemutatkozó regényében finoman sodorja össze az 56-os forradalom után játszódó történet szálait, egy lány önmagára találásának folyamatát, egy bűneset felderítésének izgalmát és a szerelem megélésének pillanatait."
Könyvtárban találtam erre a könyvcsodára. Igazából a múltidéző borítója fogott meg. Nálam sok esetben a borító az első, ami eldönti bennem, hogy a könyv érdekes lehet-e, vagy nem érint meg. Ez nem feltétlenül jó, mert lehet a tartalom sokkal jobb, mint a borító. Nekem mégis nagyon mérvadó tud lenni. Az '56-os forradalom utáni Magyarországon játszódó történetet olvastam. Imádom a történelmi eseményekhez kötött regényeket. Olyan jó így belelátni az akkori világba. Az előző posztomban megemlítettem, hogy sikerül a könyvtár polcairól leemelni olyan könyvet, ami a történelmi kort idéz meg a sztoriban. Éppen ma jártam könyvtárban, vittem vissza az Acélpillangót. Ma is sikerült kettő olyan könyvet levenni és megnézni, ami a második világháború idejében játszódik. De nem, most nem ezeket hoztam haza. Egy végtelenül egyszerű borító fogott meg, és két olyan könyvet hoztam haza elolvasni, ami a két véglet... az egyik könyv a nagyon hideg Alaszkába fog repíteni, ami ebben a kibírhatatlan melegben jól is fog esni, a másik pedig szöges ellentétben 1976 forró nyári vidéki történet lesz. Tök véletlenül sikerült így a két végletet választani. Na, de ha aktuális lesz, írok róluk.
Most Snéringer Janka története tetszett nagyon. A főhős lány története izgalmas volt, visszatekintés a vidéki életre, az emberek akkori viselkedésükre, a nagyvárosi életre, az elvtárs/elvtársnő megszólításra. Az új rendszer ébredésére, a nők elnyomottságára. Manapság már minden olyan magától értetődő, tegeződünk egyből, férfi-nő haver azonnal, tisztelet meg... lassan azt sem tudjuk mi az. Éppen ezért volt jó olvasni ezt a történetet, mert annyira más világban érezhettem magam. Aztán hogy ez akkoriban jó volt-e vagy sem... csak azok tudják megmondani, akik akkor már éltek. Jóval később születtem, egy másik rendszerváltás előtt, mégis sokkal jobban szeretem az ilyen időutazás adta élményeket. Az Acélpillangót mindenkinek ajánlom olvasására. Az idősebb korosztály nosztalgiázni tud, a fiatalok, meg lássanak bele abba a világba, amikor az emberek még úgy sétáltak az utcán, hogy nem fogtak mobiltelefont a kezükbe, beültek egy cukrászdába beszélgetni, és úgy egyáltalán beszélgettek...
A könyvet egyébként 2025-ben adták ki, és 262 oldalon szórakoztat. Miért Acélpillangó? Mert a főhősünk egy kemény, de mégis törékeny lány, de ha a történelmi korra tekintünk vissza az a vas és acél időszakát élte az ország... Szóval a történetet elolvasva vált egyértelművé a cím. Szerintem találó!
Légyszi olvassatok, olvassátok! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése